2016. július 25., hétfő

Patick Rothfuss - A szótlan tárgyak lassú szemlélése, spoileres kritika

Patrick Rothfuss - A szótlan tárgyak lassú szemlélése


A könyvről

Kiadó: Gabo
Kiadás: Első kiadás, 2015, keménytáblás
Oldalszám: 162 oldal
Sorozat: A királygyilkos krónikája 2,5
Mikor olvastam? 2015 október 20, 17:57 - 2015. október 25., 18:38


Figyelem! Mint a címben is említettem, ez egy SPOILERES kritika, ha a közeljövőben el akarod olvasni a könyvet, NE olvasd el ezt a bejegyzést! Ha mégis megteszed, utána ne engem szapulj, mert imádom azt mondani, hogy "én megmondtam". Köszi :)  

Most rendhagyó módon haha, ez a második kritikám, marha rendhagyó tud lenni bármi, nem? :D egy régebbi molyos értékelésemet hoztam, kicsit felturbózva, mert szerettem ezt írni és mert még mindig fel tudok háborodni ennek a könyvnek a létén.
"- Az olvasók elvárnak bizonyos dolgokat. Elolvassák ezt és csalódottak lesznek. Ebben semmi sincs úgy, ahogy egy normális történetben lennie kell.
Ekkor Vi olyat mondott, amire örökké emlékezni fogok. - Kapják be azok az emberek - mondta.- Mindig csak nekik írják a történeteket. De mi lesz velem? Hol a történet, amit a hozzám hasonlóknak írnak?" (155. oldal)
Most nekem azért kellett ezt elolvasnom, mert valahol a világban Vi Hart egy kocsmában az asztalra csapott, és azt üzente, kapjam be? Hát, Vi Hart, én nem tudom ki vagy, de tudod mit? Te kapd be!
Kutya akart pózolni a szép borítóval,
de mondtam neki, hogy
 ő most inkognitóban van, szóval ez lett.
Komolyan, ennek a könyvnek óriási mákja van, amiért gyönyörű a borítója és amiért kedvelem a főszereplőjét
kemény vagyok, és még ezek után is megpróbálom szeretni, meg mert azokat a könyveket, amiknek ez a kötet az árnyékában született, szintén kimondottan kedvelem….különben most fognám, és szépen elpasszolnám esetleg élvezettel csapkodnám a falhoz. De jól mutat a többi rész mellett, sajnos ez van, felszínes vagyok. Azt hittem, a Tűzpróba volt az év csalódása….tévedtem. Vagyis, még mindig az, de ez a könyv nagyon igyekszik, hogy letaszítsa a „trónról”. Fej-fej mellett haladnak. Ez a könyv értelmetlen és nagyon-nagyon felesleges, nincs létjogosultsága szegénynek.  
Rothfussban óriásit csalódtam, na persze itt most nem arra gondolok elsősorban, hogy ő is megtesz mindent egy kis plusz bevételért…Mert valljuk be, ezek az X és feledik könyvek mindig kifejezetten profit-szagúak z árukkal és a terjedelmükkel. Meg nem is arra, hogy képes megírni egy könyvet a semmiről, amit egyébként nem értek, mert óriási fantáziája van és gyönyörű szavai. Csalódtam, mert álszent. Álszent az előszóban és álszent az utószóban. „Nem biztos, hogy ön meg akarja venni ezt a könyvet.”(7. oldal) Aha, nem hát. Mi ez, ha nem fordított pszichológia? Elmondja, hogy te valószínűleg egy hülye vagy, vagy pedig túl jó az életed ahhoz, hogy értsd ennek a könyvnek a mondanivalóját. "Ha ön azok közé tartozik, akik felzaklatónak, csüggesztőnek vagy zavarosnak találták ezt a történetet, akkor bocsánatát kérem. Akkor valószínűnek (hoppá, ezt nem én gépeltem el, így találtam a könyvben) nem az önök  (az előbb még ön volt...) műfaja volt. De van egy jó hírem: sok más történet van, amelyeket kifejezetten önöknek írtak." (160-161. oldal) Óriási marketing, mert mindenki ki akar tűnni és különleges akar lenni azzal, hogy ő aztán biztos érteni fogja! Nem kell megvenni, na persze.
Az illusztrációk szépek...
ÉS az utóiratban írjuk ám le, hogy jaj, nem is meséltem el az illusztrációk
egyébként szép munka, tetszett… történetét, gyorsan olvassátok el a blogomon
hogy növelni tudjam a nézettségemet! Lefordítom: nem meséltem el az illusztrációk miértjét, mert basszus, annyi az oka, hogy kitöltsék a könyvet, mert nem bírtam összehozni egy normális könyvnek megfelelő terjedelmet a nagy büdös SEMMIRŐL hát EZÉRT vannak itt a néha oldalnyi méretű illusztrációk. Ja, igen, és azt említi, hogy "Sajnos nincs több időm és helyem." (161. oldal) Nincs helye. Nem értek hozzá, de ha ez az ő nagy műve, amit saját önfejűségéből adatott ki, ugyan hogyan ne lehetne még egy fél oldalt írni az amúgy is rövid könyvbe?
Pat egyébként marhára ért ám az időhúzáshoz, a szócsépléshez, meg a terjedelem bővítéshez. Itt van mindjárt a kedvencem, egy egész oldal arra, hogy: „ A harmadik napon Auri sírt.” Ez igen! Ez már valami! Erre kell egy egész oldal! Azt a büdös…Na jó, szóval :D A másik, amitől kiakadtam, a rengeteg ismétlés. Azért érzitek, ismétlést tenni egy 150 oldalas könyvbe…Auri minden második oldalon
néha egy oldalon többször is – figyelem, ÓRIÁSI SPOILER veszély- ARCOT, KEZET ÉS LÁBAT MOS!!! Emberek! Arcotkezetlábat. Ilyen sorrendben. Mindig. Lehetne a könyv címe akár ez is: Auri szótlan kényszerbetegségének lassú elfajulása. Arckézláb. Agygörcsöt kaptam. Aztán akármit is csinál, utána mindig vigyorog Istenem, de megutáltam ezt a szót! Vigyorog, naná, mert ELMEBETEG!
kedvelem, tényleg….:D Ennyi ismétléssel könnyű ám könyvet írni. 
Ez a könyv másról nem szól, csak hogy egy megzakkant lány kavarog egy csatornarendszerben, néha
állandóan arcotkezetlábat mos, szappant főz
igen, Pat megmondta, NYOLC keserves oldalon át SZAPPANT FŐZ!! Te jó ég!, meg gyertyát önt. A legnagyobb izgalom az volt, hogy elviszi- e már végre azt a rohadt lepedőt a fiókból, és mikor SPOILER elvitte, hát basszus, nem ám magának vitte el! Istenem, miért?
Azt kell mondanom, hogy sajnos itt nem elég az, hogy az író gyönyörűen fogalmaz, a fordító nagyon profi a munkájában…nem elég a sok szép szó, ha nincs mögötte semmi, csak egy ál- elvont valami, amit senki sem ért, még maga a szerző sem, csak úgy csinál.
Itt jegyezném meg, hogy nagyon kiakadtam azon, amikor Auri észreveszi, hogy valami kis állat felzabálta a szappanját….Idézem: „Remélhetőleg egy hétig szart a sáskabélű! Remélhetőleg összevissza szarta az egész ocsmány mivoltát(…)” Most komolyan, teli a könyv gyönyörű szavakkal, és beleír egy ilyet…Nagyon, de nagyon bántotta a szememet, sajnálom…
Aztán Patrick közli velünk, szerencsétlen földi halandókkal, akik nem értjük az egészet, hogy vannak ám történetek, amiket nekünk írtak. Hát kösz szépen, épp csak le nem hülyézel, mikor egy fél vagyont adtam a könyveidért, te mocsok. Fujj. 
Amúgy tök jó lett volna, ha ezt a húdeóriásielvont sztorit szépen feldarabolva beleírja a többi könyvbe, epizódszerűen tálalva. Megint csak a pénzcsinálás mindenek felett…Szomorú vagyok. 
És mindezek után Rothfuss arra nem méltatja az olvasót, hogy bármit eláruljon, ami érdekes lenne. Csak néhány ezek közül: Mit keres Auri Odalent? Mitől kattant be ennyire? Egyáltalán mi ez a hely? Hogy kerülnek oda a bútorok, eszközök, szótlan tárgyak? Miért nem tiszteli Patrick Rothfuss az olvasóit? 
Nos igen, több a megválaszolatlan kérdés, mint a válasz a három könyvben összesen.


Összegzés

Kedvenc szereplő: hahaha. ha. A lepedő.
Legellenszenvesebb szereplő: Vi Hart...
Kedvenc idézet: A címe. Jól hangzik. A  többit hagyjuk.
Legjobb poén: Az, hogy 2790 Ft-ot adtam érte.

A cím és a könyv viszonya: Igen, ez tényleg az, aminek hangzik. A nagy büdös semmi.
Értékelés: Sajnos nem vagyok elég elvont ehhez a könyvhöz...Nagyon örültem volna, ha legalább egy-két információmorzsát kapunk, de számomra csak egy jól megkomponált zűrzavar volt. A borító gyönyörű, csakúgy, mint az illusztrációk és P.R. szavai, erre a 1,5 pont.


 
(A molyos rendszerben 1,5-re értékeltem)


Képek: 1: (X), 2-3: saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése