2016. október 13., csütörtök

Hugh Howey- Rendelkezés, spoileres



Figyelem! Spoileres értékelés következik! (A silóra is lehetnek benne utalások.) Ha nem olvastad a könyvet, kérlek, várd meg, míg felkerül a spoilermentes verzió!

A könyvről 

Kiadó: Könyvmolyképző
Magyar megjelenés éve: 2014
Eredeti megjelenés éve: 2012
Eredeti cím: Shift - Second Shift: Order
Fordította: Varga Tibor
Oldalszám: 190 oldal
Sorozat: A siló 7./A műszak 2.

Komolyan elképesztő, hogy ez a vékonyka könyv mennyi gondolatot tudott ébreszteni bennem, mennyi érzelmet váltott ki belőlem - éppen ezért nem szeretnék elmenni mellette úgy, hogy csak a homályban tapogatózva írok róla. Az értékelés spoilermentesített verziója is érkezik hamarosan, akik nem olvasták, legyenek türelemmel és ne olvassanak tovább. Köszi! :)

A történetről

Donald Keene képviselő 195 éves, de egy perccel sem látszik többnek 35-nél. Egyetlen bűne, hogy emlékszik - büntetése pedig, hogy örök álomra ítélték. Ám amikor az egyik silóval gond adódik, a vezetőségnek szüksége van a segítségére, így százéves álma egy pillanatra véget ér.
Mission Jones épp most töltötte be a 17-et, a születésnapja mégis a legszomorúbb nap az életében - sosem akart megszületni. Mission egy olyan világban él, ahol más munkáját elvenni halálos bűn, az egyén élete viszont feláldozható árucikk. Az egyetlen világ, amit ismer, a 18-as siló világa, ahol most felborult a béke: az emberek lázadoznak, más munkáját próbálják végezni, egymást rabolják ki a lépcsőházban, az őrség száma a kétszerere nőtt. Vajon mi állhat a lázadások hátterében, és miért hiszik azt, hogy Donald az egyetlen, aki segíthet?

Gondolatokról

Néhány szót engedjetek meg a könyv formai részéről is, mielőtt mélyebben belemennék abba, hogy miért ez a sorozat az egyik legütősebb disztópia az egész piacon. Tehát, ez A siló 7. és A műszak 2. része. Érdekes, hogy A silóval megegyezően a fejezetszámok ott folytatódnak, ahol az előző könyvben véget ért, így itt a 24. fejezettel kezdünk. Valószínűleg azért, mert létezik egykötetes verzió is. 102 évvel járunk az első könyv cselekménye után, ezúttal nem ugrálunk az időben, a cselekmény két siló közt párhuzamosan folyik. Az egyik a már ismert 1-es siló, ahol Donald immár önmagaként létezik, és Anna Thurmannel összezárva dolgozik a felmerült problémán, amit a 18-as (szintén már ismert, hiszen tudjuk, hogy Jules is innen származik) siló okozott. A 18-as silóban Mission Jonest, a farmokról származó hordárt követhetjük nyomon, aki a káosz közepén találja magát és akarva-akaratlanul el kell döntenie, kinek a pártjára áll.
Megkaptuk igazából a legnagyobb kérdésre a választ: hogy miért. Miért gondolta jó döntésnek egy maroknyi ember, hogy önkényesen véget vet milliárdok életének, hogy megelőzzön egy csapást? A válasz az emberi elme mélyében rejlik, nem véletlenül vannak vezető pozícióban a pszichológusok az 1-es silóban. Elkerülni a tömeghisztériát, elkerülni valami sokkal rosszabbat, azt, hogy az emberek egymást marcangolják szét őrületükben. Bár nem gondolnám, hogy ez sokkal humánusabb módszer volt. 
Gondoljunk bele: mi alapján kerültek az emberek a többi silóba? Véletlenül pont olyan nézeteket vallottak, amik Thurman érdekeit szolgálták, véletlenül ők voltak a kerítés jó oldalán - és Thurman igazából elkezdte tenyészteni ezt az embercsoportot, ha jobban belegondolunk, hiszen csakis az ő utódaik éltek túl, csakis az ő utódaik lesznek azok, akik egyszer, ha minden jól megy, öröklik a Földet. Nagyon nehéz kérdéseket vet fel ez a gondolat. Vajon van-e bárkinek is joga az önkényes emberszelekcióhoz? Van-e olyan hatalom, amelynek jogában áll eldönteni, ki élhet és ki nem? Ezek az emberek csak a politikai hovatartozásuknak köszönhetik-e a túlélést, vagy más is közrejátszott? Számomra ez eddig nem derült ki. De mégis, mind közül a legnehezebb kérdés: ha birtokában lennél a tudásnak, miszerint veszélyben van minden és mindenki, akit szeretsz, és a kezedben lenne minden hatalom, hogy megmentsd őket, te mit tennél? Feláldozhatók-e az egyes egyének egy nagyobb jó érdekében? (És jó ez egyáltalán?)
Megtudtuk tehát, hogy ki volt az egész terv szellemi atyja, és láthattuk, hogy több összetevőre volt szükség ahhoz, hogy létrejöhessen. Kellett Victor, aki észlelte az emberek természetében rejlő veszélyt. Kellett Erskine, a technikai ismereteivel. Végül kellett Thurman, a hatalom. A hatalom, ami nélkül egy ilyen léptékű terv halva született lett volna.
Elképesztő belegondolni abba, hogy akik a többi silóban vannak, hogyan élnek. Beleszülettek (hiszen már generációk jöttek és mentek a nagy világégés óta) ebbe a világba, természetes számukra a tény, hogy örökké bezárva kell élniük és fogalmuk sincs róla, milyen volt egykor a Föld, csupán tündérmeséket ismernek a régmúlt időkről. Úgy élik le az életüket, hogy soha nem látták a zöldellő fákat, soha nem áztak el a zuhogó esőben, nem tudják, mi az az autó, nem ismerik a szabad levegő érzését. Vajon hogy nem bolondultak bele ebbe a bezártságba az első generációk? El lehet mindezt felejteni (felejtetni) mesterségesen? Ebben a világban élnek és itt is halnak meg, egy "jobb világért" robotolva, egy felsőbb, számukra ismeretlen hatalom szolgájaként - és még csak fel sem tűnik nekik, hiszen számukra ezt jelenti az élet. Mindenkinek megvan a maga munkája, amit nagy becsben tartanak - de miért? Igazából mind azért élnek, hogy fenntartsák az emberi fajt addig, míg megtisztul (?) a világ, és erről fogalmuk sincs. Létezik ennél szomorúbb szolgaság? 
Ami ebben (és az előző) könyvben igazán megrendített, az az idő. A mi agyunkkal szinte felfoghatatlan az az időbeli monumentalitás, ami ezt a sorozatot övezi. Száz év ide- száz év oda, és a szerencsés kiválasztottak még mindig életben vannak, míg azok, akik egy másik silóba sodródtak, régen az idő áldozataivá váltak. Itt van például Helen és Mick esete. Számomra ez volt a legnyomasztóbb az egész könyvben: Donald felfedezése és az a hatalamas fájdalom, amit átélhetett amiatt, hogy kimaradt a felesége életéből, hogy míg ő fél évet öregedett, Helen leélte az egész életét- nélküle. Azt hiszem, nem tudnék ezzel együtt élni. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi a jobb: viszonylagos békességben leélni egy normális életet - bár bezárva a föld alá-, vagy évszázadokat átszelve létezni, álom és ébrenlét erőszakos váltakozásában, majd egy napon kitörni a föld alól és azzal a borzalmas tudással élni, amit csak azok hordoznak, akik az 1-es siló személyzetéhez tartoznak?

Bár kaptunk néhány információ morzsát és néhány választ, újabb kérdéseket is felvetett ez a rész. Miért volt képes Thurman védőruha nélkül kimenni, míg pl. Holston nem élte túl? A ruhában van valami, vagy az emberekben? Na, és mi lesz, ha letelik az 500 év és véget ér az utolsó műszak? Varázsütésre megtisztul a világ? Lehet- e még valaha olyan a Föld, amilyen a katasztrófa előtt volt?

A szereplőkről röviden

Donald önmagában egy abszolút átlagos karakter, nagy érzelmeket csak akkor váltott ki belőlem, mikor felfedezte, mi lett Helennel. Tiszteltem és becsültem azért az ellenállásért, amit Annával szemben tanúsított, ugyanakkor meg tudtam érteni - bár kicsit nehezemre esett- azt is, amikor az ellenállás megtört.
Annát mindenestül és zsigerből rühellem már az első rész óta, egyszerűen undorodom az ilyen nyomulós némberektől. Számomra elfogadhatatlan az a fajta számítás, ami ebben a nőben van. Valami nagy dolgot kellene tennie a következő részben ahhoz, hogy esélye legyen a szimpátiámnak akár csak egy morzsájára is.
Mission Jones, hát nem tudom miért, de nekem ez a név annyira megtetszett, így egyben. Valami hihetetlen jó hangzása van, annak ellenére, hogy az elején - pontosabban a fülszöveg olvasásakor - azt hittem, ez valami hülye becenév. Nagyon megkedveltem ezt a taknyos kölyköt, érthető volt, mi mozgatja és nem igazán volt olyan lépése, vagy kamaszos megnyilvánulása, ami kiakasztott volna. A könyv vége viszont nagyon fájt, mert lehet az ember boldog, de ha tudatlanságban tartják, sosem lesz teljes az élete. Nagyon érdekel, hogy mi volt Mission szerepe ebben az egészben, bár elkezdtem olvasni a Szerződést, ami ismét száz évvel később játszódik, így ő már valószínűleg nem él. Viszont olvastam egy értékelést valamelyik nap a Holstonról, ami megemlíti Holston feleségének nevét. Alison. Lehet, hogy Mission leszármazottja volt? Lehet, hogy csak ennyi haszna volt a könyv felének? Nagyon bízom benne, hogy még kiderül valami.

Összegzés

Kedvenc idézet: "Mindössze öten gyászolták az embert, aki milliárdok életét oltotta ki." (93.oldal) - semmi szépség, vagy humor nincs benne, pedig általában így szoktam választani. Viszont hatalmas ereje és mélysége van ennek az egy mondatnak, ezért tettem ide.
A cím: Sokat nem tudtunk meg a Rendelkezésről, de érthető a koncepció. Nem túl figyelemkeltő, de azoknak pont elég, akik ismerik a sorozatot, a többiek meg olvassák csak A silót :D
A borító: Ugyan az vonatkozik erre is, mint az előzőre, plusz hozzátenném, hogy az a piros izé (vérfolt?) sem mutat valami jól rajta.
Értékelés: Pörgős, letehetetlen, elkeserít és elgondolkodtat. Tökéletes.


 

Képek: saját

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése